A Mocsok Meló, avagy hogy kerül a parafa a falra?

Nekiláttunk az eddigi egyik legnagyobb felfordulással járó munkához, nevezetesen a parafavakolat felvitele a belső hajófalra. Elképzeléseink szerint kompresszorral felfújjuk a granulált műgyanta kötőanyagba ágyazott parafát a falra, ami majd szépen elterülve ott marad, ahol kell... Aha... Szóval nálunk valahogy nem stimmelt a dolog. Először is, a festék folyamatosan eltömítette a fújópisztolyt, igy többet pucoltunk, mint fújtunk. Amikor a pisztolyból "jött az anyag", akkor pedig nem akart megállni a falon, azaz a parafaszemcsék hatalmas lendülettel kiverődtek a sugárból és szerte szét végezték pályafutásukat a lábunk alatt. Hamar nyilvánvalóvá vált, hogy ez a technológia se nem hatékony, se nem szapora, igy csak egy másik út maradt számunkra: a spaktlival való felhordás... Nem részletezném, hogy majd 150 kg massza felkenése spaktlival kitekert testhelyzetben, 40-45 fokos hajótestben kifejezetten francia kisasszonyoknak való könnyed elfoglaltság. De kentük izzadva, kentük fekve, kentük nyögve, kentük reggel, délben és este. Mire elkészültünk elfogyott a parafa! És akkor jöttünk rá, hogy nem jó a felület, még a szuperfinom parafamassza is durva, sérülésveszélyes felületet ad, ami egy imbolygó hajón kifejezetten nem ajánlott. Új terv kellett, hogyan semlegesítsük a parafa felületét? Hosszas huzavona után megszületett a megoldás, a parafa felületét kigletteljük "stokkó"-val. Ebben a munkában siettek segítségünkre Feri és Agi, E. édesapja és kedves oldalbordája.

Cseng, peng spaktliszóra ébred a határ!

A parafa "rücsöktelenítése" azt jelentette, hogy az összes látható felületre (és ez nem kevés!) fel kellett kenni a glettanyagot, ami sokadik rétegben megfelelő símaságú felületet adott. Persze ez nem ment egyik napról a másikra, mert a sztokkónak száradnia kell, mielött a következő réteget rá lehetne húzni. Két réteg között a teljes felületet meg kell csiszolni, ami kifejezetten jó és változatos testmozgást biztosít. Hozza a bőven 35 fok feletti napi hőmérséklet gondoskodik a szervezet aktív méregtelenítéséről! Korábban nem is sejtettem, hogy képesek vagyunk folyamatosan verejtékezni! Annak ellenére, hogy igyekszünk nagyon sok vizet inni napközben, nem járunk pisilni! Nincs mit. Erre mondják, hogy porzik a vesém! :)
Persze nagyon jól jött a tapasztalt segítség és a tettrekész munkabírás E. papája személyében , de azért igyekeztünk arról is gondoskodni, hogy a megfeszített munkanap mellett legyen idő felüdülésre, kirándulásra, strandolásra, így többek közt sikerült Ferit és Agit becsalni a "feneketlen mélységbe" azaz sor került az első tengeri megmártózásra , próbáltuk a kabócákat csendre bírni :D, megtapasztaltuk, hogy a kis bárkák ,mint vizitaxik egészen biztonságosak.
Köszönjük a sok segítséget, a jó társaságot és a fínom falatokat!

Nyolc óra munka, nyolc óra pihenés, nyolc óra szórakozás

A hetedhét országon is túl tartott lakodalom!

Minden gyermek felnő egyszer, s elindul a saját útján. Megtalálja azt az ösvényt, amit sorsnak hívnak, munkát, szerelmet, társat keres, s eljön az a pillanat, amikor a fiatalok egybekelnek. Nos, nálunk ez most következett be, Noémi és Csaba összeházasodtak! Az újsüttetű rokonság egyik fele miskolci gyökerekkel, a másik fele a Hargita szép dombjai mellől származnak. Igy adódott, hogy a polgári esküvő miskolcon volt, az egyházi szertartás és az azt követő lagzi Csikszeredán került megrendezésre. Két nap alatt értük el Magyarországot, utunk szokás szerint zökkenőmentes volt. Miskolcon az anyakönyvvezető annak rendje, s módja szerint összeadta a fiatalokat, ezt megünnepeltük egy vacsorával a Dűlő vendéglőben, majd Máté és Anasztázia társaságában nekivágtunk az útnak Hargita felé.

Drakula földjén

Útban a lagzira megnéztük Törcs várát a félelmetes és retteget drakulakastélyt! (Vittünk magunkkal fokhagymát, ami valóban hatásos lehet a vámpírok ellen, mert ennek köszönhetően egyet se láttunk! :) ) A vár és környéke nagyon szép állapotban van, (mint Erdély egésze, meglepően tiszta, fejlett képet mutatott!) Természetesen a környéken minden a kegyetlen Drakulovicsról szól, kiaknázott marketing.

A földalatti birodalom és sós tanösvény

 Ellátogattunk a parajdi (egykori) sóbányába. Hogy a kősó kifejezés ennyire plasztikusan kézzelfoghatóvá válik, azt ott a helyszínen kell átérezni. A sóbányát őskori idők óta használják. Először a külső sóforrásokból lerakódott sót fejtették le (ez a külső sóbánya ma szabadon látogatható tanösvény, ahol a só geológiai kialakulásáról olvashatunk érdekes tudnivalókat). 1762-től kezdve indult az igazi bányászat. Az évszázadok folyamán sokat változott a technológia, a bánya mai méreteit nyilván a nagyüzemi gépi fejtés alakította ki. A látogatókat busszal viszik a bánya látogatható tárnájának bejáratához, onnan gyalogosan kell lemenni jó pár lépcsőfokot, míg a csarnokba érünk. A mérete megdöbbentő! Nehéz elhinni, hogy ezt a hatalmas földalatti csarnokot "kitermelték" innen. Több száz méter hosszú (!), 20 méter széles, 16 méter magas "barlangban" haladunk. A falakon jól látszik a kőzetek rétegződése, vetülete. A hatalmas kőfalak csillogó szürkés színűek, hiszen a kősó darálás és "finomítás" után kerül hófehér alakban az asztalunkra. A bányacsarnokot jelenleg megtöltik a látogatók. Egy részük gyógyulni jár ide, látszik, hogy egésznapos programra berendezkedve ülnek a számtalan asztal és pad egyikénél, olvasnak, társasjátékot játszanak vagy kártyáznak. Mások az itt felépített hatalmas kalandparkot próbálgatják, ki ki erőnlétének és ügyességének megfelelő pályát választva a magasban. Érdemes ide is egy kirándulást tenni, de ne felejtsünk el meleg ruhaneműt vinni magunkkal a bányába, mert meglepően hűvös a felszín alatti hőmérséklet! (A mi ruháink persze a kocsiban maradtak... )

Tündérkert

Az internet végtelen ösvényein akadtunk rá, erre a helyre, melynek Felsőporumbák a becsületes neve. Itt álmodott meg egy vállalkozó egy tündérkertet, házzal, patakkal, ahogy illik. Mára sikerült felépíteni az épületegyüttest, melyben később szállás lesz az ide tévedő túristáknak. Jelenleg az épület még üres, inkább csak biodíszlet ebben a szép összhangban. A fogadóépület mellett stílusban ráhangolt étterem épül, a közvetlen közelben csordogáló patak partjára szalmabálákból építettek székeket, padokat, asztalokat, hogy a kirándulók elfogyaszthassák elemózsiájukat. Bár jelenleg még semmi nem üzemel az egészből, máris annyi látogató, turista, felfedező volt ott, hogy magam sem hittem volna, mert - hogy is mondjam szépen? Felsőporumbák nagyon pici pont a térképasztalon...

Brassó

Egy napot szántunk Brassó városára. Szép, igényesen felújított és tiszta város. Ez volt az érzésünk, bármerre jártunk, bármennyire is kerestük a kákán a csomót, nem leltük, Brassó fejlődik, él és lüktet! A várost bekerítő ipari övezetben számtalan világmárka képviselteti magát, a fejlődés megdöbbentő méreteket ölt. Mindemellett Brassó óvárosát sikerült tökéletesen megvédeni, a műemlékek példaértékű renováláson estek át. Szép, Brassó megérne még pár napot...

Csíki lagzi (az igazi, nem tiltott!)

Az esküvő egyházi része a Milleniumi Templomban került megrendezésre. A szertartáson részt vett a család apraja és nagyja, barátok és ismerősök jöttek hosszú sorban köszönteni az ifjú párt. Miután mindketten megfogadtak a holtomiglant, kezdődött a lagzi egy nagyon szép és impozáns étteremben. Volt itt minden, dínom, dánom, s Zoli gazda, ki a szót vitte hajnalig! Mindenki ropta, ki egyszer, ki sokszor, volt lassú és gyors ritmus, ahogy a fáradhatatlan zenészek húzták hajnalig! Ahogy minden véget ér egyszer, úgy ennek a lagzinak is vége szakadt reggel. Mi délben nekivágtunk az útunknak Bulgárián keresztül vissza Smileyhoz.

Facebook kotyogó