Október

Korábban sötétedik, a naplementék csodálatos fényeket festenek az esti égboltra. Elmentek a látogatók, hazamentek a túristák, a hajók egymás után kerülnek a téli dokkba, reggelente harmatcseppek mindenen, egyszóval beköszöntött a naptári ősz!

Hiányoznak az oly gyönyörű színű őszi lomberdők, de még néhány nap és "termőre fordul" majd mező s rét minden virága. Már megjelentek a vad ciklámenek, ők a tavasz, akarom mondani az ősz hírnökei.

 

Munkálatok a fedélzet alatt

Persze kedves vendégeink látogatása alatt sem álltak meg a munkálatok, sőt - ahogy korábbi beszámolóban olvashattátok- István a kábelkígyóval küzdött, Gabi és Éva a hőszigetelés izgalmas kérdéseinek tanulmányozására áldozta napjait :)
Az (leendő) fürdőszoba kivételével az összes helységben sikerült a parafával szigetelt és üvegszövettel erősített falakat lefesteni (2 réteg alapozó 6 óra száradás, 2 réteg szín 12 óra száradás), megy ez szaporán! :) A festék kiválasztása során egy poliuretán alapú festékcsaládnál (Benjamin Moore) tettük le a voksot, remélve hogy tartós lesz. Közben nekiláttunk a belső bútorok építésének! A "pilotprojekt" (avagy "úgysem látja senki") a tárolóhelység berendezésének elkészítése. Ahogy mondani szokták, elméletben minden olyan egyszerű, csak a gyakorlatban válik problémássá! :D A nemlétező derékszögek és párhuzamok nagyon megnehezítik az oly egyszerű műveleteket is, mint egy fiók (elkészítése) és felszerelése csúszkára. Minden egyes darabot külön le kell szabni, korrekt hibahatáron belül (!) csiszolással illeszteni, szétszedni majd 2x alapozni, festeni/lakkozni és száradás után összerakni. Közben létrán fel, létrán le... :)

A kamera másik oldala

Persze így utólag visszanézve a képeket, csupa öröm, kacaj, bódogszág! ... Pedig hányszor nem úgy néz ki egy-egy polc, fal, bármi, mint ahogyan azt elképzeltük!

És akkor lássunk néhány Werkfilmet... illetve képet

E hónap végére elkészülnek a szekrények a tárolóhelységben, és kiépül a ruhásszekrény is. Ennek egy új és érdekes munkafázisa lesz a görgős ajtók kialakítása. Teljesen késznek mondható a két hátsó vendégkabin, ezekben a napokban már csak a falborítás fa részei és az ágydeszka kerül lakkozásra. (Mindkét helységben hiányzik még a mennyezeti burkolat). Talán még belekezdünk a hálószoba ágyának vázépítésébe, de ennél többre - a dolgok jelen állása szerint - nem lesz idő. Hogy miért nem? Erről majd a következő fejezetben mesélek!

Körutazás Methána szigetén, avagy a pokol kapujában jártunk!

Methána, a szó rokoni csengése nem véletlen: metán-gáz! A sziget a Peloponesos keleti oldalán szemtelenül fiatal, alig másfélmillió évvel ezelött emelkedett ki a tengerből nagy csindadratta, füst és tűzeső kíséretében, ahogy ez a földtörténet hajnalán szokás volt. A kis sziget alatt a mélyben mai napig aktív vulkáni tevékenység folyik, a felszínen 30(!) vulkáni kürtő található. Legutóbb 1770 körül dübörgött és remegett a föld, majd kitört a vulkáni kő, hamu és lávafolyam. Erre a szigetre látogattunk el egy szép koraőszi napon!

Methána egy órányi autóútra van lakhelyünktől, gyönyörű napos időben indultunk. A szigetre, mely valójában félsziget, hisz egy vékony földnyelv köti össze a szárazfölddel, eredetileg gyalogtúrázni indultunk, hiszen 8 kilométeres "széle-hossza" ezt lehetővé tenné, azonban domborzati viszonyai miatt ezt gyorsan módosítottuk! :) A félsziget sok látnivalót biztosít az arra kíváncsi érdeklőnek, bár a nyári túristák zöme valószínűleg megcsodálja Methana egykor szebb napokat látott "fővárosát", majd maradék idejének óráit a helyi tavernák egyikében üti agyon. Kevesen veszik nyakukba a sziget távolabbi pontjait, lévén a szigeten nincs tömegközlekedés. (Pontosabban se tömeg, se közlekedés :) .
Első állomásunk a félsziget bejáratánál a szerelem part volt! Valamikor szépen kiépített partszakasz, zuhanyzókkal, játszótérrel és partmenti villákkal. Sajnos az idő vasfoga megette a játszóteret és a zuhanyzókat, a partmenti növényzet karbantartására pedig láthatólag nincs elég pénz manapság. A part mentén van pár csinos kis villa, igazán kellemes hely az elvonulásra vágyók számára.

Love Beach

Galamb barlang

Utunk következő állomása a Galamb barlang volt, melynek bejáratát pár percig keresgélni kellett, annak ellenére, hogy ott álltunk elötte :) A bejárathoz először fel kell kapaszkodni az út szintjéről pár métert, majd onnan leereszkedni a barlang leszakadt hatalmas bazalttömbjei között a tenger szintjére. Először víznyelőnek gondoltuk a beszakadt sziklás bejárata miatt, de rá kellett jönni, hogy ez a víz nem kintről folyik befelé, hanem fordítva, ugyanis a belső tavacska tetején ásványi anyagokból álló "fátyol" úszott. Ez bizony kénköves termálvíz! Látogatottságára jellemző, hogy abban az egy órában, mit ott töltöttünk mindössze két svájci túristával találkoztunk! :)

Vathy és a mükénei palota

Innen pár lépés Vathy, a világ talán legnyugisabb "városa"... Itt kerestük meg a mükénei korból ránk maradt "palota" romjait. Sajnos útjelzőtáblát itt is hiába kerestünk, de szerencsére Vathy méreteiből adódóan nehéz nem rálelni :) A palota (erőd) egykoron bizonyára hatalmas méretű lehetett és komoly stratégiai pontot jelentett a félsziget védelmében. Mára már csak pár kőtömb jelzi számunkra, hogy évezredekkel ezelött ezen a helyen sokkal nyüzsgőbb élet lehetett.

Kamena Vourla avagy település a lávafolyam végén

A palotalátogatás után nekivágtunk a hegyeknek, hogy szemügyre vehessük a vulkánt! Meredek szerpentínekkel tarkított de jó mínőségű úton kapaszkodtunk fel Kamen Vourlaba, ami mindösszesen egy maroknyi ház és egy vendéglő, mely úgy beépült a lávafolyam végébe, mintha annak fehérre meszelt fala állította meg az aláfolyó halált. A vendéglős a teraszon ült és próbált levadaszni két legyet a kék kockás abroszról, más dolga nem lévén ezen a szép napon. Gyalogszerrel indultunk neki a túristaösvénynek, mely a vulkáni kúp mellett vitt árnyas fák alatt. A vulkáni hegyoldal rengeteg kőtömbbel volt tele, mintha valami hatalmas kőszállítmány járt volna szerencsétlenül a hegy tetején! A hegy csúcsától a tenger partjáig minden vörös kőrengeteg! S bár maga a kitörés majd 300 éve volt, még ma sem latható semmilyen fa vagy virág a kőfolyam útján.

Fel a pokolba!

A kis séta, no és a közben elfogyasztott elemózsia meghozta az erőt túránk következő szakaszához: felmászni a vulkán torkába! Bár sokfelé jártam már életemben és sok dolgot láttam, mégis azt kellett mondanom, hogy az elmúlt 50 esztendőben ehhez hasonlót bizony nem láttam! A falúból 10 perces autóút vezet a hágóhoz, ahol egy szerény kis tábla hirdeti, hogy "volcano" balra! Nosza nekivágtunk a meredek ösvénynek, ami elég meredeken kanyargott felfelé, feljebb és egyre magasabbra... Az út folyamán lélegzetelállító kilátás nyílt a tengerre, a távolban Egina szigetére, még a szalamiszi olajfinomító tornyai is kivehetőek voltak! Az út mellett az árnyas fák alatt mindenfelé vad ciklámenek sorakoztak. Tűlevelű fák karistolták az arcunkat, majd a hegyorom közelében ennek egy csapásra vége szakadt! Eltűntek a fák, a ciklámenek, a tűlevelek, s nem láttunk mást, csak szürkésvörös salakot hatalmas tömbökben. A kráter tölcsérébe léptünk. Holdbéli táj, lábunk alatt a kövek közt sötétbe vesző üregek, por és mas semmi. Tovább haladva ennek a kietlen salakvölgynek a végén újabb kőtömbökön átugrálva visz az ösvény felfelé a csúcshoz. Egy hatalmas kőtömböt megkerülve elénk tárul egy sátorforma bejárat, csak ennek falai gigatonnányi kőtömbökből van, melyek egymásra borultak, belső faluk sima, mintha lecsiszolták volna őket és a bejárat egy aknába nyílik, ami meredeken halad lefelé, a tűzhányó torka! Sajnos a kürtőt hatalmas kőtömbök torlaszolják el, így csupán kíváncsi pillantást vethetünk a mélybe, s -szerencsére- a fortyogó, feltörő lávafolyam hangját sem halljuk!

Utunk lefelé a hegytetőről lakatlan, vad vidéken visz lefelé. Lejjebb megjelennek a művelt kertek, olivaültetvények, az út mellett futó girbe-gurba kőkeritések. Sehol egy embert nem látunk, szinte kihalt a táj. Lassan rengeteget fékezve  haladunk a kanyargós szerpentinen, mikor a domboldalról gyönyörű kilátás tárul elénk, Methana azonos nevű "fővárosa". Néhány kanyarral később leérünk a falu határába, ahol felbukkan az alig észrevehető kis templom, a monda szerint szent Ezékiel (?) szentélye. A kis kápolnát már félig elnyelte a föld, ma már néhány lépcsőn kell lemenni a bejáratig. A templom nagyon pici, talán 2-3 méter a hajó belső hossza. De belül minden nagyon tiszta, gondozott, gyertyák a hívőknek, árnyék a vándornak.

Igy ért véget számunkra egy hosszú és szép kirándulós nap, amikor nem vertünk egy szöget sem a hajóba :) Persze a napok túlnyomó többségében dolgozunk, ilyen szép természetközeli élmények csak jeles napokon adódnak!

Épül-szépül a kikötőnk

A kiemelőtelep az idén több beruházást is csinált, ahogy erről már itt beszámoltunk. Most ennek a beruházássorozatnak az utolsó elemeként megépült a telepet az úttól lezáró mobil kerítés. Így már
megkaphatja a "Tiszta udvar rendes ház" címet a mi telepünk is! :)